Most nem a nógrádi biomassza-erőműről (ne feledjük, a fa is biomassza) szeretnék írni, inkább csak nagy általánosságban a globális felmelegedéses mizzériáról. Manapság minden olyan projekt, ami zöld, és úgymond környezetbarát, az szabad utat kap. Közben még munkaképes bányászok lépnek az alkoholizmus útjára, mert nem találnak munkát.
A koppenhágai "klímacsúcs" bukása megmutatta, hogy igazából a világ meghatározó államainak vezetőit nem nagyon érdekli a globális felmelegedés és az úgymond "fenntartható fejlődés". A harmadik világbeli államok még itt is beszóltak a nagyoknak: egyáltalán nem hibásak ők, noha a fejlettebb országok levedlett, korszerűtlen technikáit használják, sőt épp a fejlett államok hibáztathatóak az ipari forradalomért, aminek következtében megkezdődött a nagy CO2 meg miegymás kibocsátása. Hatalmas öngól.
Tulajdonképpen azt sem értem, hogy miért jönnek azzal, hogy fajok halnak ki. Kihalnak és kész. Ez a világ rendje. 12000 éve, az utolsó mamutot is csak azért sirathatták őseink, mert addig elég volt hetente vadászni, azután pedig már gyakrabban kellett felkerekedniük élelemért. Akkor sem sírunk, hogyha autóba ülünk, akkor tulajdonképpen több millió éve elhunyt, azóta már lehet kipusztult élőlények testével működtetjük járműveinket. De miért is beszélünk kihalásokról?
Pár éve felröppent a hír, hogy lehetséges a mamutklónozás: tényleg szép látványosságok lennének ezek a hatalmas állatok, de az embert ismerve itt is lenne hiba. Az állatkerti fogságba taszított látványosságként tartott növényevőknek biztosan küzdenének a szabadon engedéséért. No igen. De ki vadászná őket? Nincs már barlangi oroszlán, barlangi medve, hordában vadászó ember; idejét múlt állatok ezek. Ma már sajnos nincs helyük a Földön. Jön helyettük más. Helyettünk is fog jönni más.
Más probléma a fenntartható fejlődés. Körülbelül eme fogalom annyira megfogható, mint Isten vagy a kommunizmus. Vissza akarjuk fogni a manapság már exponenciálisra duzzadt fejlesztéseink sebességét (csak egy példa: az első merevszárnyas, motoros repülőgép 1903-ban szállt fel; nyolcvan év múlva már a világűrbe is feljutott ennek a szerkezetnek egy leszármazottja)? Az USA Nobel-Békedíjas elnöke már másra akarja fordítani a Hold- és Mars-kutatásra szánt pénzt.
Nyilván, egy USA vagy egy Franciaország kaliberű állam tudja finanszírozni a méregdrága napelemes és egyéb ravasz kis megújuló energiaforrást felhasználó szerkezetek kutatását, de Wangari Maathai Kenyájának erre hogyan lesz pénze? (Szerény véleményem szerint az atomenergia-kutatás lenne az egyik jó megoldás az energiahiányra, de Csernobil óta B-listás a magfúzió, noha nem hallottam még arról, hogy egy amerikai atomtengeralattjáró felrobbant volna, vagy hogy Franciaország sugárfertőzött lenne)
Riogatnak aztán még minket a lehűléssel, a borzalmas járványokkal, népvándorlásokkal. Az ember ezeket legyűri. Igazából ott lesz a baj, ha ezek a megújuló energiaforrást használó gépek tönkremennek az új jégkorszakban, viszont szén sem lesz már nagyon, amit felhasználhatnánk.
Elfelejtünk emlékezni arra, hogy honnan ered Grönland neve. 1000 környékén (hát jó, akkor se volt azért Riviéra) a sziget déli része megfelelt a lakhatásra, nem hiába nevezte el Zöldföldnek Vörös Erik a helyet. Aztán kimarad az is az emlékezetből, hogy A XVI-XVII. században volt az ún. Kis-Jégkorszak. Még az ipari forradalom előtt. Nahát, lehet, hogy az ember csak a Föld játékába szól bele egy kicsit.
A legnagyobb baj talán az, hogy mi vagyunk a legszaporább és legelterjedtebb állatfaj. Már most túl sokan vagyunk, és ezek a készletek ennyi embernek már nem elegek. Persze a Föld védekezik valahogyan, de nem vesszük észre. Inkább sírunk az amúgy is nyomorgó haitiiaikért, küldünk cipőt meg konzervet a cunami áldozatainak, ahelyett, hogy örülnénk, hogy a mi kis értéktelen életünk még megmaradt.
Másik megoldás, amit a mai pacifista világban nem hangoztatnak, az a háború. Vajon ma hányan lennénk, ha nem lett volna a legutóbbi világégésben 55 millió polgári áldozat? Lehet, hogy már 8 milliárdan? Tényleg a fogamzásgátlás és a megelőzés lenne a legmegfelelőbb módja a szaporodás megakadályozásának?
Ezek csak kérdések tőlem, egy olyan embertől, aki lehet nem lát a dolgok mögé. Mindenesetre kíváncsi lennék azért arra a világra, ahol Jean-Alphonse, haitii lakos napelemes autójával reggel nyolckor elindul a port au prince-i szélerőműbe dolgozni...
