Összerittyentett a Hírszerző egy cikket, amely Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester nem annyira olcsó életbiztosítására volt kihegyezve Salgótarján jelenlegi nehéz helyzetének tükrében.

Bár az írásban előfordult nem egy tárgyi tévedés, például hogy Becsó Zsoltot titulálták a város alpolgármesterének, és még mindig a Nógrád Megyei Önkormányzat költségvetéséről szóló hírre hivatkoznak, ám mindezek ellenére a figyelemfelkeltés és a problémafelvetés abszolút jogos. Jogos akkor is, ha az életbiztosítást még októberben szavazták meg Székynének, a költségvetésről viszont most döntöttek, a kettő között pedig eltelt cirka négy hónap.

A havi 130 ezer Ft értékű életbiztosítás ugyanis valóban sok. Anyagi értelemben is, bár kétségtelen, hogy nem emiatt kényszerül 1,6 milliárdos működési hitelfelvételre, iskola- és óvodabezárásra a város, és nem ez az összeg gátolja, hogy szárnyra kapjon Salgótarján gazdasága.

Az anyagi oldalon túl ugyanakkor ott van, hogy mindez erkölcsi értelemben is sok(k). Nem érzi, nem érti a Fidesz, hogy az ilyen dolgok pártszínektől függetlenül visszatetszőek. Ha Salgótarján mintaváros lenne, akkor sem lenne szabad ekkora összegű életbiztosítást kötni. De a város jelenlegi helyzetében különösen bicskanyitogató mindez (az intézményvezetők prémiumai is, amiről a héten döntöttek).

Nem tudom amúgy, hogy fel lehet-e bontani az ominózus biztosítást. De talán nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy a jövőben ilyen ne forduljon elő. Ne érezze magát ilyen szinten kiváltságosnak senki csak azért, mert éppen aktuálisan polgármester (és országgyűlési képviselő). Ez ugyanis múló dolog.

Demokráciában jönnek-mennek a politikusok, senkinek a hatalma nem tart örökké. Senki nem Isten kegyelméből, vagy születésénél fogva vezet egy várost vagy egy országot, azok az idők már szerencsére régen elmúltak. Aki odakerül, az azért kerül oda, mert a választás napján éppen ő az, akit a választópolgárok a legalkalmasabbnak tartanak az adott posztra. De ez könnyen változhat. Nem árt tehát néha azokra is figyelni, azokat is meghallani, akiktől az ember hatalma "ered". És nem illik visszaélni a bizalmukkal sem.