Ma olvastam a Metróban Metropolban a napi véleményt. Sajnos, a napi passzust szerző hölgy nevét, és foglalkozását elfelejtettem megjegyezni, ez a saját hibám persze, de azt állíthatom, hogy nem értek vele egyet, vagyis 90%-ban nem.

Azzal kezdte írását, hogy milyen barbár cselekedet télen kizavarni a csöveseket az aluljárókból. Ez tény, tényleg az: talán nem most, hanem áprilisban is elég lett volna ezt az intézkedést meghozni. Valamint az is biztos, hogy ez nem megoldás! Na jó, de miért van az, hogy Prágában a turisták által látogatott városrészekben egy darab koldust, csövest nem láttam, ellenben Libeňben azért előfordultak? A döntést borzalmasabbá próbálja tenni szentimentális - számára szimpatikus - példákkal, ahol egy reggelente guberálni járó házaspárról ír, akik szintén a napi betevőjükért indultak, mintha csak dolgozni járnának. És hogy mi lesz velük. Sajnálom ezen embereket, de szerzőt méginkább: nem hiszem, hogy utazott csövesekkel a közvetlen közelében a 6-os villamoson a Jászai Mari tértől a Mechwart-ligetig, ahol "természetes" bűz mellett különféle kéregetési praktikákról is hallhattam információkat. Nyilván a szerzőt nem zavarja a kartonokon fekvő, tablettás bortól részeg csövesek kiabálása a Ferenciek terén lévő aluljáróban - a turistákat viszont biztosan irritálja.

Aztán felhoz egy példát arra, hogy egy ismerősének volt egy cége, ahol otthontalan volt munkások lakhattak egy szállón, aztán jött egy csúnya, gonosz multi, meg bankcsoport, és minden eltűnt. Itt éreztem úgy először igazán, hogy a hölgy az ismerősének a cége helyett mást akart volna írni, mondjuk azt, hogy: az ismerősöm vállalatvezető volt a 564345. számú tiszalöki pétisógyárnál. De most talán nem ez a lényeg. Nem a Zorbánra kell ezt a zintézkedést fogni, hogy most kitol x hajléktalannal, mert tél van meg egyebek. A városkép szempontjából igenis meg kellett ezt lépni! Most lehet jönni azzal, hogy én is szívtelen vagyok, de talán a turistákat is meg kellene kérdezni, hogy milyen a Kálvin téren a kéregetőket kerülgetni, vagy elég lenne csak a Körtérre járóktól megérdeklődni, hogy ugyan milyen érzés már nyáron a 153-as buszról leszállni, ahol a fal mellett csövesek fekszenek egész nap.

Itt a végén felemlített még egy példát arra, hogy egy nyugati országban (a nevet megint elfeleljtettem - sry) a csövesek megkapják a rehabilitációs pénzt, és önként elkölthetik: és szinte mindenki pikk-pakk otthagyta az utcát. Nahát! Sajnos, én nem bízok a magyarság önállóságában: itt értve az állami tulajdont siratókra és a leszázalékolást, rokkantnyugdíjt lesőket is. A csövesek között igenis vannak, akik ki akarnak ebből a létből törni! És ez nagyon helyes, de lehet, hogy segíteni kell őket. Persze vannak olyanok, sőt ők vannak többen, akik elherdálnák a pénzt. Azért van még itt szükség erre a programra, mert a bizonytalan magyar munkaviszonyok között valaki inkább a könnyebb utat választaná, aztán csókolom, újra irány az albertfalvai dobozlakás a sínek mellett, mint a bizonytalan idénymunka.