1.: Örülök, hogy elfogadták a kettős állampolgárságról szóló törvényt a tót törpék a szlovák országgyűlés már össze is ült, hogy ezt a magyar hadüzenetet megvitassa (már nem azért, de hogy is van azokkal a csehországi szlovákokkal?)
2.: Már egy kommentben röviden kifejtettem, hogy mi a véleményem az Invocatio Dei-ről, most kicsit bővebben leírom, főleg, miután a Véleményvezéren olvastam róla egy jó posztot.
Nyilván sokakat sért, hog szerepel a törvényben Isten, mint a történelem ura. Persze, az is nyilvánvaló, hogy "Isten nevét hiába száddra ne vedd", illetve van itt még pár evolúcióelmélet, ami kizárja Isten történelem feletti hatalmát (na jó, Marxék meg a kommunizmussal akarták lezárni ezt a folyamatot). Kezdjük a legelején: miért zavarja a liberálisokat az, hogyha ilyen a törvény kezdete? Legyünk toleránsak másokkal szemben; legalizáljuk a könnyűdrogokat, melegek köthessenek házasságot, ne bőrszín alapján ítélkezzünk. Erre itt van ez: nem vagyok gyakorló katolikus (a papságról megvan a magam véleménye, amely nem biztos, hogy a legpozitívabb a klérusra nézve), viszont hiszek Istenben, ezért engem is felháborít az, hogy pár embernek szúrja a szemét az Invocatio Dei, és rettegnek, hogy egybefolyik megint az állam és az egyház. Gondoltak biztos arra, hogy a Főrendi Táblán bizony a főpapság korábban bizony részt vett a Parlament munkájában. Egyrészt ez egy más kor volt (amit még az egzisztencializmus nem fertőzött meg), másrészt lehetséges, hogy munkájuk során meg tudták különböztetni, hogy mi tartozik az egyházi és az állami szférába (nyilván előbbi figyelembe vételével); tehát úgymond egyszerű mezei politikusok voltak. Ha ezt valaki nem hiszi, és kétségbe vonja, akkor talán azt is negitálja, hogy Schiffer András magánemberként és nem az LMP képviseletében vett részt a kipás felvonuláson? Másrészt, hangosan zsidó húsvétot hangosan ünnepelni igenis lehet, mert ha bármi szankció is éri az ünneplőket, az már antiszemita támadás? Nem, nem a zsidók ellen akarok beszélni, ünnepeljék meg a húsvétot, amellyel megszabadultak az egyiptomiak elnyomásától. De, az ország nagy része, ha papíron is, de keresztény, és akkor Isten neve (akiben ugyebár más néven, de a zsidók is hisznek) nem szerepelhet egy törvényben. Ez persze nem számít támadásnak, ez egyszerűen a haladó szellemű demokrácia védelme.
Lengyelországban más a helyzet. A lengyel katolikus egyház mindig is erős volt: a reformáció idején vesztésre állt, aztán fordított: és ereje ma is töretlen. 1945 után pedig az ellenállás egyik bástyájává vált, sőt szavára 1978 után még inkább odafigyeltek, II. János Pál beiktatása után. Furcsamód ott nem zavar senkit, hogy egy nem lengyel állampolgár neve szerepel az alkotmányban. Sajnos nálunk nem ilyen rózsás a helyzet. 1945 után sikerült összeroppantani az egyházakat, így egy-két kivételtől eltekintve a magyar egyházak tagjai bólogatójánossá szelídültek. 45 év után pedig nem nyerték vissza régi helyüket: az istentelen létet sikerült belenevelni az emberekbe, és ezzel ma rengetegen élnek.
De talán mégsem Isten itt a lényeg: esetleg a mai, acsarkodó világban lenne a legnagyobb szükség a keresztény értékrendre (nem, nem a fogamzásgátlás tiltására gondolok), elsősorban a szeretetre, és a békés életre. Lehet, hogy ez lenne a valódi célja ennek az Invocatio Dei-nek? Ma, az egyházi szervezetek tanítanak, gyógyítanak, és segélyeznek, ez talán annyira rossz dolog?
Sokan kirekesztőnek tartanak bizonyos dolgok miatt, és pont ők ítélik el azt, hogy Isten neve benn legyen a törvény szövegében, ezzel abba a hibába esnek, amelyet - szerintük - gyakran elkövetek. Szeretnék, hogy legyen legális a marihuána, de lehet utána mégsem élnének vele, szeretnék, hogy a melegek házasodjanak, és nem melegek sem most, sem utána, csupán az zavarja őket, hogy van egy illető, akit be akarnak emelni a törvény szövegébe, akinek az az egyetlen bűne, hogy még hisznek benne egypáran...
