Értem én, hogy vannak magyar ételek. Nincs ezzel semmi baj. Szeretjük is őket. Szeretünk más népek konyháiból is válogatni, ezzel sincs baj.

De kitalálni, hogy bizony a kemencében sütött, kelt-tésztából készült lepény is magyar?! Igen, a töki pomposra gondolok (meg ha már ennyire magyar, krumpli miért kell hozzá?). Azt sem mondanám, hogy az olaszok találták ki először. Szerintem Írországtól-Dagesztánig ismerik az ilyenféle ételt, legföljebb az ízesítés tér el egy kicsit a másétól. Ezzel nem mondtam, hogy ne eegyünk töki pompost, mert lenyúlás. Nem, nem az. Mint ahogy a trdelník se az, amelynek lánykori neve a kürtőskalács, bár ezt az édességet a szlovákok két magyar személynek köszönhetik (na, már megint mi): gr. Gvadányi Józsefnek, aki Szakolcán élt, és egy székely szakácsnőt alkalmazott, aki készített gyakran kürtőskalácsot, ami elterjedt a vidéken.

Furcsa azonban az, hogy a töki pompos esete nem egyedülálló. Itt van például a baranta esete, ami "ősi magyar harcművészet", amelyről a honlapon a következők olvashatóak: "A magyar harcművészet újjáélesztésére több kísérlet is történt. A két világháború alatt magyar katonatisztek állították össze az első komoly anyagot", kicsit később pedig ezt: "A 80-as években egyes műhelyekben komoly kutatómunka alakult ki a szerves magyar kultúra kutatását illetően. Ennek hatására kezdte el 1991-ben az első anyagokat összegyűjteni Vukics Ferenc, akit gyermekkori élményei motiváltak /kisgyermekként Somogyi József /Pat-Fazekasdencs/ csordástól botforgató, botvívó gyakorlatokat és néhány pásztor pusztakezes eljárást sajátított el/. 1993-1997 között az akkori Kossuth Lajos Katonai Főiskolán lefektették a harcművészeti stílus gyalogos alkalmazásainak alapjait" - tehát a mi ezer éves, tradícionális harcművészetünk pár lelkes kutató  és/vagy katonatiszt munkája révén alakult át a falusi bicskázás és botos verekedésből komoly harci mozgássá.

Kicsit olyan ez, mintha a krav-maga vagy a szambó izraeli és orosz ősi harcművészet lenne. Nem azt mondom, hogy ne barantázzunk (sőt, eddzük csak magunkat, mert kezdünk nagyon eltunyulni). Az itt inkább a probléma, hogy felhúzott orral csinálunk sok mindent. Van már magyarok söre, volt magyarok kólája, lassan lehetne már magyarok tévéje (mivel azt egy derék skót találta fel) - tényleg mi lesz a következő? Talán a hamburgerről is kiderül, hogy valójában magyar marhábról készült a magyar kivándorlók szendvicse, akik Hamburgban szálltak hajóra Amerika felé, és így nem is németek ették eredetileg a hamburgert?

Igen, sok mindent adtunk a világnak, és még fogunk is, de ne legyünk követelőzőek, és tolakodóak, mert szerencsétlen töki pompos ez utóbbiakat erősíti. Viszont, ami a miénk, azt védjük meg, mint ahogy ez történt a pálinka esetében, és remélem a Tokaji boron sem fog sokáig szloták címer lenni - érdekes a portugálok elérték, hogy portói bort ne lehessen termelni más országban, csak portugeisert. A  hegységnek és a bornak is névadó település talán nem a trianoni Magyarországon található?