Nem szeretném elvitatni a Hungarica együttes sikerét, sőt mi több: egyszer szeretnék Kárpátia koncertre is menni. De olyan kijelentést tenni, hogy ezeket az ez együtteseket a média szándékosan mellőzi, amelett már nem tudok szó nélkül elmenni.
Nyilván a másik végletbe sem kell esni, minthogy az Ismerős Arcok nevű zenekart valaki nemes egyszerűséggel lefasisztázza (na jó, gyarló az ember: lehet vannak ilyen felhangjaik, de a mai, magukat liberálisnak nevező emberek hívtak már meg egy 14 fős cigánycsaládot ebédre magukhoz?). A mai polkorrekt világban tehát jobb, ha az ember ballib: gyűlölje Rákosit, vesse el Horthy-t, tekintse közömbösnek Bethlent, és istenítse gr. Károlyit. Ez persze mutatkozzék meg a kultúrában is: vessük el a nemzetit: énekeljünk helyette a szabadságról, megbocsátásról, az antirasszizmusról.
De a legjobb az, ha a dalok mégsem szólnak semmilyen ideológiáról: nem lehet hallani gyakran a rádióban anarchista punkot, balos ska-t, sem fasisztoid oi-t, vagy rasszista hatecore-t. Talán jó így?
Lehet: mert nem biztos, hogy minden 15-60 év közti ember szeretne zenéket hallani a régi dicsőségről, a revízióról... Inkább hallgatnak (számomra már nagyon unalmas) popzenét: szerelemről, csalódásról és más érzésekről. Ohne Politik, natürlich, az embereknek talán a múlt rendszerben már megcsömörlöttek az ideologizált pol-beat és egyéb dalok témáitól: ebben az esetben a "Vesszen Trianon" és a "Commandante Che Guevara" ugyanolyan górcső alá kerül.
Nincs tehát igazából nagy igény a nemzeti töltetű együttesek zenéjére az országos rádiókban. De nincs országos vételkörzetű rap vagy metál rádió sem. Ha valaki nemzeti rockot akar hallgatni: tekerjen a Szent Koronára, míg aki metált az a pontfm-re - sajnos már csak neten.
Az - mint a pártelnök is mondotta volt - tény, hogy magyar zenéket nem nagyon játszanak a rádiók. Ezen azonban könnyű javítani, sőt azon is, hogy nemzetibb témájú dalok szóljanak a rádióban.
Számomra egyébként jelenleg a gödöllői Aebsence progresszív zenéje magyarabbnak hat, mint a revíziózgatás.