Na, MOST (elnézést a kritikán aluli Egri Viktoros szóviccért, de a helyzet adta) itt van ez a Bugár-féle párt, ami ilyen összkisebbségi zászlók alatt vonul be a szlovák törvényhozás ronda épületébe (semmi előítélet: betontömb az egész): jöttek ugye a gratulációk, meg a kárörvendők itthonról: vége a magyarkodásnak, az MKP ne mondogasson semmit, hogy mit csináljanak a magyarok - illetve: haha, Viktor első veresége, várjuk a többit - stb.

Erre ez történik. Hm. Talán házasodik mostanság a lánya, és kell a lagziba beadni? Szóval mostmár nem csak a magyarok, hanem a többi nemzetiség-etnikum is szívhat. Békés egymás mellett élés? Kiegyezés? Új erő?

Marhaság.

Bugár tudta, hogy mikor kell váltania, és jókor tette: az MKP pedig addig szidta-csepülte, amíg ki nem esett a törvénykezésből. A szlovákok pedig, úgy néz ki, hogy nem változnak (biztos idegesíti az ottani magyarság őket - hiába, még most alakítják ki az identitásukat, kell egy csoport, akivel szemben meghatározhatják magukat) - a Híd tehát beomolni látszik. A mečiari időknek tehát maradt egy igencsak dörzsölt túlélője, aki szerintem a későbbiekben fog meglepetéseket okozni: így pedig a felvidéki magyarságot további rúgások érhetik, már ha még megérzi az ilyeneket.

(jó, ezt a határ másik oldaláról könnyű állítanom, de ez a Bugár-féle megújulás nem volt tiszta nekem az elejétől fogva sem)