Roger Scruton egyik írásában olvastam, hogy elismerően ír Czesław Miłosz erről a könyvéről (maga az esszé még a nyolcvanas évek közepén született, a lengyel író könyve akkor még nem jelent meg hazánkban, vajon miért?:)), amelyet rövid szabadidőmben elolvastam.

Czesław Miłosz 1911-ben született egy litván-lengyel családban. Vilniusban végezte tanulmányait. Fiatalon avantgárd versekkel jelentkezett - a baloldali eszmék nem álltak tőle távol, azonban, mint művében is írja néhol, ő maradt a demokratikus baloldalnál. A második világháború alatt részt vett az ellenállásban, majd 1946-tól a Lengyel Köztársaság diplomatája volt, azonban a "népi fordulat" után, 1951-ben emigrált, és Franciaországban telepedett le (ekkor írta a Rabul ejtett értelmet is), később az USA-ban élt. 2004-ben hunyt el.

A könyvnek kicsit rágós a nyelvezete, főleg az írás első részében; itt írja le, hogy tulajdonképpen hogyan is működnek ezek a népi demokráciák, milyen a Központ, és az emberek, majd három ismerősének mutatja be az életét röviden: miként váltak a Lengyel Népköztársaság odaadó híveivé, és miként kezdtek el Józsi bácsit dicsérő írásokat írni. Érdekes okfejtéseket tartalmaz ez az írás -  dacára annak, hogy "korán" hagyta el hazáját egy jobb élet reményében - amelyek tulajdonképpen analógiák: Magyarországra is ugyanúgy ráhúzható ez a konfekció, amit Miłosz kiszabott (legföljebb vállnál kicsit szűk). Az 1951-es kézirat még 1953, 1956 és 1968 előtt született (meg persze 1980 előtt); azonban gyakorlatilag a későbbiekben már nem változott gyökeresen meg a rendszer. Nézőpontja közép-európai, és mint ilyen, képtelen elfogadni a szovjet despotikus berendezkedést, ami egyenes leszármazottja a cári időknek, valamint hogy az Új Hit mennyire Istentagadó és Istenhit-szerű egyszerre.

Mint író fontosnak tartja leírni a szocialista realizmus hibáit a kritikai realizmussal szemben: nyilván mindenki látott már üres, jellegtelen és merev szocreál képeket, domborműveket, vagy elnagyolt, drabális néha eklektikus épületeket, melyek az új, boldogabb rendet hirdetik, melyben már mindenki birtokolja az eszközöket, és nincs kizsákmányolás - ezt pedig szembeállítja a pluralista, hanyatló nyugattal, ami túl színes, és fertőzött  Mégis, a népi demokráciák emberei nem veszik észre, hogy amiben élnek nem jó, sőt élhetetlen. Nem veszik észre, mivel a Központ nem akarja, hogy észrevegyék; minden szálat ellenőriz, és ha kell akkor meghúzza őket, ha kell erősebben, ha kell akkor enyhébben, ha kell, beáldozza embereit, és újakat hoz elő.

Orwell 1984 című regényével lehet párhuzamba állítani A rabul ejtett értelmet: igaz, az angol író egy pesszimista jövőképet vázolt fel, amely egy még totálisabb Állam működését festi le. Miłosz a keserű jelent mutatja be a nyugati közönségnek, akik között lehet, hogy  voltak olyanok, akiket lenyűgözött a Szovjetúnió roppant iparosítása, a termelési ráták emelkedése, és maga a tudat, hogy a szocializmus igenis tud jól működni egy nagy országban tartósan (nyilván az nyugati kommunistáknak is szánta ezt a művet, hogy lám, ilyen a ti Mennyországotok) - Orwell a fikciót mutatja be, ő csak egy külső szemlélő, aki nem hitt a diktatúrák győzelmének, és a propagandájuk mögé nézett. Miłosz azonban belülről jött, és ő bizony megtapasztalta az elvadult nacionalizmusból kifejlődött nácizmus elnyomását, majd a baloldalból burjánzott szovjet diktatúra pöffeszkedését is. A lengyel író azonban nagyon is jól tudja belsős volta miatt, hogy milyen egy ilyen diktatúra a gyakorlatban és a mindennapi életben is, amit Orwell elméletben vázol.

Miłosz előrejelzi, hogy az ilyen rendszerek önmagukat fogják felfalni, noha ez 1951-ben igencsak bizarrnak és távolinak tűnt, úgy gondolta, hogy a Szovjetunió fel fog bomlani - ezt pedig meg is érte, igaz, majdnem 50 év kellett hozzá.

Miért fontos számunkra ez az írás? 20 év telt el a népi demokrácia felszámolása óta. Azonban nagyon sokan még akkor szocializálódtak (szüleink is!), akik jelenleg még aktívak, és az országban rengeteg helyen előfordulnak: hivatalokban dolgoznak, vállalkozásokat irányítanak, tanítanak. Ők talán nem képesek felfogni, hogy ez a demokráciának nevezett rendszer talán jobb lesz, mint a Pártállam (nem, nem lettem hirtelen demokrata, most is azt mondom, hogy a mai demokrácia nem élhető rendszer Közép-Európában). Sokan a fiatalok közül is a visszhangokra figyelnek (3,60-as kenyér, "nyolc után kint voltál, jött a Kádár-kolbász", "akkor még volt foci", "na a cigók akkor még nem ugráltak"), és bizony szívesen választnák a régit, legyen az tényleg vörös rongyokba öltözve, vagy lengessen más zászlókat, mondjon más dolgokat, de tartalmilag ugyanaz legyen (ezt még kifejtem később, de most ez egy könyvajánló, legyen elég ennyi is).

A könyvet az Európa Könyvkiadó adta ki 1992-ben, könyvtárakban fellelhető, vagy neten is megrendelhető.