Stolz des Tarantinos
2009. december 23. írta: Robert McKefir

Stolz des Tarantinos

Tudom, hogy holnap karácsony, meg volt a napforduló(s pogány ünnep is - külön bejegyzést érdemelne az is), de szeretném kifejteni a véleményemet egy filmmel kapcsolatban, amit maximum egy dolog miatt tudnék ajánlani.

Tegnap este rávettem magamat, hogy megnézzem a Becstelen Brigantykat: tulajdonképpen annyiból jártam vele jól, hogy tudok róla véleményt mondani: nem ajánlom olyan embereknek, akik szeretnek a földön járni. Ez a film merő fickió, de ha valakinek ilyesmi tetszik, akkor nézzen olyan Csillagok háborúja feldolgozást, amiben Luke Skywalker a Sötét Nagyurat Miki Egér alakúra vágja lézerkarddal, miközben Lando Karlissian valamiféle éles tárggyal kínozza  Piet admirálist - kb. úgy fog szórakozni, mint ahogy a BB-ben tette a Führer a lelőtt amerikai katonákon.

Tény, hogy egy háborús filmbe kellenek szemétláda németek: ezt meg is kapjuk: a szerepét mesterien eljátszó Alexander Waltz (akit ezért Cannes-ban díjjal is jutalmaztak) tulajdonképpen egy "normális" gonosz náci: intelligens, kicsit fölényes, és kíméletlen: lazán legéppuskáztat egy zsidó családot, és fojt meg egy színésznőt. Na jó. Ezek a németek: Amon Göth is lőtte a zsidókat, nem? De az amerikaiak...

Igazából, ha legközelebb főnáciölős amerikai akciófilmet akarok nézni, előveszem a Piszkos tizenkettőt. Az amerikai katonák abban a filmben kemények, de mégis sugároznak valami olyat, hogy: "lám mi közelebb hozzuk a háború végét", illetve az ő torokelvágásaikat és főbelövéseiket másképpen értékeli az ember. De itt, ahol (szerintem a rendező által kitalált borzalmas akcentussal) Brad Pitt már az egyszerű mondataiban is megalázza a németeket, valamint a "Medve Zsidó" egyszerű katonák fejével baseballozik, nem láttam semmiféle morális felsőbbséget, noha az egy amerikai filmnek a velejárója mostanság. Ezért bemenne egy amerikai néző a moziba? Egy olyan filmet megnézni, ahol a "mieink" brutálisabbak, mint a németek, sőt inkább "nácibbak", a módszereik miatt?

Az anekdota szerint Charles de Gaulle és az unokája együtt nézték meg az Egy kis kiruccanás című Louis de Funes vígjátékot (ahol ugye a két francia kisember próbál angol pilótákat átjuttatni a szabad zónába), ami után az elnök megkérdezte az unokáját, hogyan tetszett neki a film. Az unokája szerint igen vicces volt a film, mire a nagyapja válasza ez volt: "Nos igen, a történet egész jó volt, és a színészek is jól játszottak, de nem kellett volna ennyire megalázni a németeket" - nos, a már nyugalmazott tábornok csak tudta miről beszél, amikor megalázást említette: egy jópofa Funes filmnél is eszébe jutott: szerencséjére ezt a filmet már nem láthatta.

Csodálkozom, hogy nem emelte fel senki a szavát a film kapcsán: a szintén fikcióra épülő 300 illetve a Borat után Irán és Kazahsztán is tiltakozott. Itt legalább egy  amerikai veteránszövetségi felháborodást elolvastam volna. Emellett, gondoljunk csak bele, milyen lett volna, ha mondjuk a Kelly hőseiben Kufár minden német aranyfogát kiverte volna, és levágott aranygyűrűs-ujjakkal mászkált volna Franciaországban, illetve, ha a Ryan közlegény megmentésében Melish minden halott németet körülmetélt volna? Bizarr ugye? Nos ezt mind megkapjuk. Ráadásul még azt is, hogy egy kettős-ügynöknek álló ünnepelt német színésznő lelő egy családapát, aki már letette a fegyvert.

Ezek alapján bennem nem oszlottak el a sztereotípiák a zsidókkal kapcsolatban. Sőt, inkább megerősödtek: látva Brad Pitt üzleti ajánlatát a film végén, illetve még korábban, amikor az ominózus baseballozás történik, és kinevetik az inkább a halált választó őrmestert. Valamint a néger mozigépész és a zsidó lány szerelme (fikció! fikció!), bár 1961, a Leghosszabb Nap óta tudjuk, hogy minden filmbe kell fekete szereplő (akkor négerjogi csoportok tiltakoztak, hogy a D-napról szóló filmből kimaradtak az afro-amerikaiak, naná, mert próbált történelemhű lenni a mozi): valamiféle előrevetítés a mai világnak: legyünk toleránsak, és aki nem az, azt irtsuk ki nyugodtan, hidegvérrel, ha lehet, minél brutálisabban.

Mégis valamit elért a rendező: van véleményem a filmjéről, és beszélni is fogok róla, ha találkozok olyanokkal, akik már látták, vagy érdeklődnek utána. Azonban, ha legközelebb ilyen filmet ajánlanak nekem, hogy nézzem meg, inkább nézek Saskabarét. Tényleg.

A bejegyzés trackback címe:

https://kismoszkva.blog.hu/api/trackback/id/tr221618332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

J.I. 2009.12.24. 14:19:41

Szia! Egy gyors vélemény (vár az ebéd :) Nekem elég nagy elvárásaim voltak, mikor beültem rá, ehhez képest fura érzéseim támadtak film közben. De szerintem nem szabad (vagyis inkább nem érdemes) másként felfogni a filmet, mint eltúlzott, brutális "paródiát", és durva kifigurázását a "Pearl Harbor típusú" alkotásoknak.

Robert McKefir 2009.12.24. 17:19:28

@J.I.: nos először is boldog karácsonyt kívánok neked! A Pearl Harbourt pedig nem tartom másnak, mint egy háborús kosztümbe bújtatott romantikus nyálbombát szerintem a Grace Klinika is ugyanez, csak kórházas köpenybe bújtatták - kb. ugyanolyannak tartom, mint a PH-t). Tudja a fene, lehet én vagyok szűklátókörű, mert sok pozitív visszajelzést hallottam a filmről (ezért néztem meg én is) - de az én véleményem továbbra is az, amit leírtam :)
süti beállítások módosítása