Na jelen esetben nem a politikusokról íródott ez a poszt, bár a disznó szó olvasásokor biztos sokakban felmerülhetett ez a gondolat is. Szóval itt most tényleg a négylábú, földtúró röff-röffökről lesz szó, akik megjelenése a városban talán nem is annyira meglepő.
Korábban írtam már egy posztot, amiben megemlítettem Salgótarján páratlan környezetéről, arról, hogy gyakorlatilag az egész várost hegyek, és azokat borító erdők veszik körül - ezért is hívják völgyvárosnak. Szóval nem meglepő, hogy a vaddisznók bejárnak élelemért, pláne ha azt az emberek még eléjük is teszik, még ha csak élelmiszerhulladék formájában is.
Íme a cikk: "Kisebb tömeg verődött össze pillanatok alatt minap estefelé a városközpontban, a Kálvária-lépcsőnél.
Egy fiatal vaddisznó táplálkozott jóízűen, senkitől és semmitől sem zavartatva magát. De hogy kerül a csizma az asztalra, azaz a vaddisznó a tőle pár méterre járkáló autók, emberek forgatagába?
A környéken lakók már korábban megfigyelhették, hogy egy koca lejárogatott malacaival az üresen álló parkolóba, „felfedezni a világot”, de főképp élelmet keresgélni. Most minden bizonnyal ennek az alomnak egyik, már embereken „szocializálódott” süldője érzett rá a járda melletti párkányon lévő kóbormacska-etető finomságaira.
A Kálvária-lépcső melletti hírhedt üregben lakó hajléktalanok egyike pedig már kimondottan ismerősként beszélt hozzá és kézből etetgette dinnyehéjjal és száraz kenyérrel a jámbor jószágot. Sőt, ezen felbátorodva a bátrabb suhancok is ugyanezt tették. Csak a kóbor macskákat dédelgető és tápláló hölgyek nem vették jó néven a közben összeverődőktől már nevet is kapott Manci falánkságát, aki elégedetten habzsolt be mindent, és gyaníthatóan a jövőben még gyakrabban látogat majd ide a könnyebben megszerezhető táplálék reményében. Egy fővárosból rokonaihoz érkezett idősebb úr hitetlenkedve nézte, mint mondta: álmában sem gondolta volna, hogy ilyen megtörténhet, szerinte az állatkerti disznók is vadabbak a „mi Mancinknál”. De legyen bármilyen kezes, ő mégis egy vaddisznó, azért nem árt a kellő távolságtartás, az állat és szokásainak ismerete.
Az, hogy meddig mehetünk el a „barátkozással”, nehogy valamit sarokba szorításnak, támadásnak véljen, arról nem is beszélve, hogy ha malacai lesznek, egészen másként értelmezhet korábban eltűrt megszokott dolgokat. Csak óvatosan hát!"
***
Aranyos állatka lehet. A városból kifelejövet az ipari parkkal szemben is vígan játszadozott nem rég egy komplett vaddisznó csorda, és egyáltalán nem zavartatták magukat, pedig jöttek mentek az autók. De ez a jelenség szinte minden állatra egyre inkább jellemző. Nem is véletlenül. Ők is szocializálódnak, alkalmazkodnak. Mint az a gólya, amit a maconkai-tónál láttunk. Beállt a horgász mellé és várta a halat. Nem ám, hogy ő fogja ki... minek dolgozzon szegény, mikor a hülye horgász kifogja és odadobja neki. Nem fog ő erőlködni... Ő majd csak megeszi. Ilyenek ezek a mai állatok